Sokan a hideg hónapokban sem teszik le a pergetőbotokat, nekik a csuka és a süllő eltérő fogási tilalma miatt, csak a Márciusi hónapban kellett a felszerelés rendezgetésével, vagy sügér- domolykó fogásával a nagyobb halak kapására edzeni. De melegszik az idő, a fázósabb sporik is vágynak már a ragadozóhalak fogására. Nekik szeretnék pár tanácsot adni.

Elsőként a csuka tilalmi ideje jár le április érkeztével, május elsejével pedig a süllő és balinra is szabad már horgászni. Szerencsés esetben addigra, mind tudtak gondoskodni a fajuk fenntartásáról és bőséges fogással szolgálnak a következő években nekünk. Mi is segíthetünk állományuk fennmaradásban, ha csak annyi halat teszünk el, amire feltétlenül szükségünk van. Ide tartozik még a halakkal szembeni tisztességes bánásmód is. Kifogás után kíméletesen és gyorsan szabadítsuk meg a horogtól őket, ha véletlenül mélyre nyelik a jigfejet, inkább vágjuk le a legrövidebb zsinórral, ne rángassuk a halak nyelőcsövét- gyomrát egy 100forintos horogért. Ha gondosan bánunk a fogásunkkal, sokkal jobb száj ízzel mehetünk haza, és a következő horgászatunkra is nyugodtabban indulhatunk. Vannak jobb és vannak kevésbé eredményes horgászatok is, ne keseredjünk el pár kudarc után. Lehet hogy apadás-áradás miatt nincs kapás, de rossz helyet is kifoghattunk, vagy a csali nem tetszik a halaknak, de az is lehet, hogy csak rossz ütemben kínáltuk fel. Néha sokat kell kísérletezni, mire megtaláljuk a tökéletes kombinációt.

Mivel sokan az őszi hidegek megérkezésével befejezik a horgászatot, és a botokat, orsókat beteszik az egyik sarokba, ezek takarításával kezdjük a felkészülést. Nemcsak az esztétikai okok, de az esetleges gyűrű- bot repedések felfedezése miatt is érdemes megtisztítani a horgászbotokat. Egy apró repedés akárcsak egy gyűrűn is, gyorsan tönkreteszi a legjobb, legdrágább zsinórt is. Lényeges az orsónk takarítása- zsírozása, a fék ellenőrzése is fontos, aki nem biztos a hibátlan összeszerelésében inkább ne szedje szét az orsót, forduljon szakemberhez. Ellenőrízük a zsinórunk épségét is. A modern zsinórok sem bírják a végtelenségig, időnként cserélni kell ezeket is. A pergetőhorgászat fokozottan igénybe veszi a monofil damilokat, ezeket egyébként is évente többször szoktuk cserélni. Horgászat közben a fonott zsinegeket, a kopásuknak megfelelően kurtítjuk, ha már 50méternél rövidebb, még alátét zsinórnak megfelelő lehet, de inkább cseréljük ezeket is. A fából készült wobblereink testén a halak fogaitól kicsi alig látható lyukak, esetleg még nagyobb repedések is lehetnek, a beázást és a további rongálódást megelőzhetjük egy egyszerű lakkozással. De a műanyag testűek is repedhetnek- törhetnek, ezeket különböző ragasztókkal javíthatjuk. Műcsalik horgait is ellenőrizzük, ha kell cseréljük vagy fenjük élesre- hegyesre ezeket. A felszerelésük most már rendben induljunk a vízpartra.

Sétálni a természetben, szinte beleolvadni, és esetleg még halat is fogni, leírhatatlan élményekkel gazdagítja a horgászt. Pergetésnél nem szoktam leragadni egész napra egy-egy jobbnak látszó helyen, átlagosan 30-40 percet dobálok egy területen, közben cserélgetem a csalikat, változtatom a bevontatás sebességét, több oldalról dobom meg ugyanazt a tartást, ha nincs válasz megyek tovább, új helyet keresni. Dunán főleg a Bölcske környéki, és a Nagymarostól a Fővárosig tartó partokon szoktam pecázni. Ezeken a területeken bőven van mindenféle kisebb- nagyobb tartás, parthoz nőtt sziget, haránt és "T"gátak, alámosott- beszakadt fák, partvédő kövezések, kisebb-nagyobb gödrök, homokos partok és ezek mederesése. Naponta 3-4 kilométert sétálok a vízparton, ehhez a távhoz akár 5-6 órára is szükséges lehet. Ez ingatag- csúszós- süppedős talajon, esetleg szűk erdei csapásokon történő bujkálással, komoly fizikai munka. Miközben a parton lassan haladok, figyelem a víz felszínét, visszaforgókat, bedőlt fákat, egyenetlen vezetésű partvonalat, medereséseket, burványokat keresek. Ezeken a néha alig látható tartásokon keresem a süllőket, a klasszikus "T" gátakon néha már akkora a tömeg, és annyira lehorgászottak, hogy meg sem állok rajtuk. A ritkán horgászott tartásokon a rablóhalak kevésbé gyanakvóak, bár itt is vigyázni kell a mozgással. Egy vízbe guruló kő, egy megrúgott ág, óvatlanul becsapódó műcsali tönkreteheti esélyeinket. Szétrebbennek, óvatosabb lesznek a halak, és a látszólag teljesen üres vízen húzhatjuk műcsalijainkat. Viszont, ha körültekintően közeledünk a vízpartra, kis szerencsével egy jobb helyről több, és akár nagyobb halat is kifoghatunk.

Vannak akik a statikusabb, egy szimpatikus haltartóhely vallatására rendezkednek be. Ők nyugodtan pakolhatnak sok, talán felesleges dolgot is. Nekik csak oda és vissza kell cipekedni, nem kell a horgászat teljes ideje alatt mindent hurcolniuk. Míg sokan, köztük én is, sok mozgással, több kevésbé népszerű tartást horgászunk meg, ezért célszerű a felszerelésünket egyszerűsíteni. Általában egy felszerelt botot, egy pergetőtáskát, és egy kicsi hátizsákot viszek csak magammal. Ezekbe minden szükséges holmi elfér. Az engedély, különböző iratokat, kulcsokat és a nélkülözhetetlen telefont is hátizsák védett és vízhatlan belső zsebében tartom. A fényképezőgépet ugyancsak vízhatlan tasakban, ám a könnyebben elérhető külső zsebbe teszem. Engem viszonylag kevéssé szeretnek a vérszívók, de a szúnyogriasztó a kullancsok miatt sem nélkülözhető. A belső nagy tároló részben viszek, két-három félliteres palackban az innivaló vizet. A kisebb palackok kevésbé húzzák félre a zsákot, és ha egy megsérül vagy elveszik, még mindig marad másik flaska. Tűzgyújtáshoz pár régebbi napilapot, és persze gyufát is csomagolok. Étkezéshez sülten és nyersen is ehető kolbászt, szalonnát, kenyeret is mindig viszek, persze evéshez és nyárs faragáshoz egy éles bicska is kell. Étkezés után ne felejtsük eltüntetni a nyomainkat, és a tüzet mindig gondosan oltsuk el. Vizet bőséggel találunk, ne sajnáljuk rá az időt. Szükségünk lehet még kis tekercs wc papírra, gyors sötétedés miatt egy biztos fejlámpára tartalék elemekkel, pár ragtapaszra. Esőkabát, polárszemüveg és egy napellenzős sapka sem foglal sok helyet. Még egy erős és vízzáró zacskó kerül a zsákba, az esetleges megtartani szándékozott, illetve horogszabadítás közben, akaratlanul elpusztult hal miatt.

Pergetőtáskába a twisztereken, gumihalakon, wobblereken és a villantókon kívül, a horgászathoz szükséges dolgok kerülnek. Elsősorban tartalék horgok a woblerekhez, és különböző méretű Jigfejek kellenek. De hosszúnyakú érfogót, kisollót, pergetőkapcsokat, csukákhoz harapásálló drótelőkék, és balinok- süllőkhöz, a kisebb láthatóság miatt vastag fluorokarbon előkéket. Húshorgászok ide rakhatják a szájbilincset, hosszú kikötő zsinórral. A táskába kerül a sérült wobblerek gyorsjavításához, színtelen körömlakk. Régebben pillanatragasztóval kísérleteztem, egészen addig, míg a kezemhez ragadt egy wobbler, egyedül, segítségtől távol, esetleg sötétben ez igen érdekes vicc tud lenni. Sokat spórolhatunk ha wobblerszabadítót is viszünk magunkal, ezt én 50 méter erős, régebbi fonottzsinórral szerelem fel. Amióta fonottzsineget használok, napi horgászatokra nem kell tartalékdob, ezért nem is cipelem. Merítő hálót, vágóhorgot a Dunánál nem használok, a fövenyre ki lehet úsztatni a halakat, vagy egy nagyobb kőhöz szorítani, utána már könnyű kézbe fogni, horgot szabadítani. Fényképezni csak az egyre ritkábban fogható, nagyobb példányokat szoktam, a többit inkább gyorsan útjukra engedem. Merítőháló minden ágba- kőbe beakad, csak hátránynak tartom és használat után a víz csöpög róla. Mivel eddig sajnos csak kisebb, 10 kiló alatti harcsákkal akadtam össze, nálam a vágóhorog is felesleges kacat. Grippert bár vettem, de nem szeretem, nekem nem áll rá a kezem. Sokat hallottam használata közbeni csuka-süllő állkapocs törésről. Szerintem nem etikus úgy visszaengedni a halakat, hogy előbb eltörtük az állukat. Egyre többen fotózzák a fogásukat, így gyűjtenek maradandó emléket maguknak. Nagyon szimpatikus, követendő módszer, ha csak egy-két fotót készítünk, nem árthatunk a halunknak sem.

Sokaknak bagatell dolognak tűnik, ezért nem is szoktunk beszélni a fogási naplóról. Mint minden papíralapú iratunkat, ezt is érdemes a víztől már előre megvédeni. Erre a célra bőven elég egy közönséges nem lyukas zacskó. Viszont a legjobb védelem sem ér sokat, ha a fogásunkat nem tudjuk beírni. Egyet a napló mellett tartok, de mindig van nálam tartalék toll is. Ne a büntetéstől való félelem mozgasson minket, sokat segíthetünk a vízkezelőnek a szakszerű halasításban. A halaink és vizeink védelméhez mi is hozzájárulhatunk, feleslegesen ne vigyünk el halat, szükségtelen szenvedést ne okozzunk nekik, és minden megtartott halat vezessünk a fogási naplóba. Remélem sokaknak segítettem a szezon kezdésben.

Jó pecát és sok hal fogást kíván,

Kovács Oszkár

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.