A legtöbb horgásznak van egy kedvenc módszere, nekem a pergetés az. Az évek folyamán sikerült szert tennem néhány tapasztalatra és ennél is több műcsalira. Ezekről szeretnék néhány szót ejteni a következőkben, és remélem, tudok némi információval szolgálni a pergetéssel ismerkedő horgásztársaknak. Tévedés ne essék, senkit nem akarok kiokítani, hanem csak a tapasztalataimat, észrevételeimet szeretném leírni.

Mint mindent ezt is illik az elején kezdeni, tehát a felszerelés összeállításával.
Talán az első és legfontosabb dolog a megfelelő horgászbot kiválasztása, ami elsősorban függ attól, hogy milyen halfajra szeretnénk pergetni vele, mert ugye egy finom kis domolykózó bottal nem indulhatunk a csukák ellen és ez fordítva is igaz. Figyelembe kell vennünk a célhalat, és persze nem utolsó sorban a pénztárcánkat, ezért azt ajánlom, hogy ne kapkodjuk el a botvásárt, többféle botot is vizsgáljunk meg alaposan. Mivel a pergetés arról szól, hogy egész álló nap a kezünkben tartjuk a horgászbotot, és dobálunk vele, ezért a bot súlya sem elhanyagolandó tényező. Szerencsére mára már hatalmas a kínálat horgászbotok terén, nekünk csak ki kell választani a számunkra legtetszetősebbet.

Domolykóra és süllőre a lágyabb érzékenyebb, míg csukára és harcsára a keményebb gerincesebb de mégis érzékeny botokat ajánlanám. Ugyanakkor a bot hossza is lényeges, míg csónakból a rövidebb addig partról a hosszabb botok az előnyösebbek, de természetesen eltérnek az igények, van, aki csónakból is a hosszú botokat részesíti előnyben. Tapasztalatom szerint csónakból való fárasztás közben a hosszú bot igencsak megnehezítheti a dolgunkat.

Ezt követi a megfelelő orsó társítása a bothoz. Az orsókkal szembeni követelményeim a következők: kifogástalan fékrendszer, egyenletes zsinórcsévélés a dobra, ami a távoli és pontos dobásokhoz elengedhetetlen. Egyesek számára az a jó orsó az, amiben egy zsáknyi csapágy van, ez számomra sosem volt mérvadó, ugyanis van olyan orsóm, amiben csak négy darab található e kis fémgörgőkből és messze jobb azoknál, amelyekbe 10 darabot is belezsúfoltak alkotóik.

Már csak a zsinór vagy damil kiválasztása van hátra, amiből minél simább felületűt válasszunk ezzel is könnyítve dobásainkat. Kopásállóság szempontját is figyelembe kell, vegyük, hogy az esetleg kőhöz vagy gyökérhez súrlódó madzagunk ne sérüljön könnyen, mert fárasztás közben, könnyen zsinórszakadás lehet a vége. Én a fonott zsinórokat részesítem előnyben, mert nincs nyúlásuk és minden apró mozdulatát, érzem a csalimnak, mellesleg szakítószilárdságban is felülmúlja a damilokat. Természetesen szólnak érvek és ellenérvek úgy a zsinór, mind a damil mellett, amiket lehetne hosszasan sorolni, de erre most nem kívánok kitérni. Ami még fontos számomra, hogy élénk színű zsinórt használjak, ezen jól nyomon követhető, hogy merre jár csalink. A kicsit hosszúra sikeredett bevezető után következzen néhány halfaj, amire eredményesen pergethetünk.

A Domolykóval kezdeném a sort, mert ez az a hal, amely szinte bárhol megtalálható, ezért erre a halfajra van a legtöbb lehetőségünk pergetni.
Domolykózni 10 -30 grammos 2,40 és 2,70 méteres botokat használok. A dobósúly elsőre kicsit soknak tűnhet, de mégis érzékeny pálcákat takar, már a fél kilós hal alatt is szépen dolgoznak. A bothoz orsó is dukál úgy lesz az igazi a szerkó. Ezekhez a botokhoz én 30 - as méretű elsőfékes orsókat használok, nagyobbat felesleges használni, hiszen csak pluszsúly. A kissebeket meg én nem szeretem, meghurkásodik a damil, és nehezebben pereg le a zsinór is róla, dobás közben, mindez a kisméretű dob miatt. Zsinórból 0,12 - est maximum 0,15 - öst használok, míg damilból 0,18 - ast esetleg 0,20 - ast, ezek a paraméterek fölé nem igazán megyek, hisz a halak mérete nem teszi indokolttá.

Ha mindezen túl vagyunk, akkor irány a vízpart. Itt az első és legfontosabb tényező, ha nem, muszáj ne menjünk közel a parthoz, és a lehető legcsendesebben közelítsük meg azt, mert észrevehetnek bennünket a halak.
 

Akcióban. Minél távolabb a víz szélétől.

   
Talán csak most következik az igazi dilemma, hogy milyen csalit is csatoljunk fel a zsinórunk végére. Én elsőre mindig wobblerrel indítok, nagyon megkedveltem a kis műhalacskákat. Figyelembe kell venni a meghorgászandó vízmélységet, és ennek megfelelően kell kiválasztani a helyes műcsalit. A nyári időszakban a hely vallatását egy felszínhez közel járó wobblerrel kezdem. Ezután felcsatolok egy mélyebben járó típust, és mindaddig váltogatom a csalikat, amíg egészen a fenék közelben nem húzom őket, tehát az egész vízmélységet alaposan átpásztázom. Ha van ott éhes domi, előbb utóbb rácsimpaszkodik valamelyikre. Más a helyzet ősszel vagy a téli időszakban, mikor a vizek már lényegesen lehűltek, ilyenkor a halak általában a mélyebb vízrészeket részesítik előnyben, ezért értelemszerűen a mélyen járó modellek kerülnek előtérbe. Ilyenkor a minél lassúbb csalivezetés vezethet eredményekhez.
 

Néhány wobbler amivel az idők folyamán jónéhány domolykót (és nem csak azt) sikerült becsapnom.

 

Ők is a kedvencek közé tartoznak.

 
Az időszak is fontos, hogy mikor próbálkozunk a halak becserkészésével. A kora reggeli vagy az esti órák mindig kiemelkednek eredményességükkel, de akár a déli órákban is járhatunk szerencsével. Egyesek a sötétedés beálltával befejezik a pergetést, de én még sötétben is dobálok, nem egy termetes domolykót sikerült már becsapnom a teljes sötétség beállta után, ezért érdemes kísérletezgetni.
 

Ez a méretes domolykó az alkonyati órákban kapott a kisméretű wobblerre.

   
A helyszín megválasztása sem utolsó tényező. Minél eldugottabb egy hely, annál több a fogási esélyünk, mert kevésbé vannak az ilyen helyeken zavarva a halak, és bátrabban kapnak a felkínált csali után. Ezért ha csalánoson, vagy sűrű szederindákon kell átgázolnunk, ne riadjunk vissza, az eredmény általában kárpótol. Természetesen ilyenkor jó szolgálatot tesz a hosszú szárú nadrág, vagy egy combcsizma.
 

Minden kis zugot érdemesen alaposan megvallatni.

   

A nehéz terep ajándéka.

  

A domolykóknak szánt wobblerre rabolt rá ez a sügércsemete.

   
A nagyobb csalik használatától se idegenkedjünk, az esetek többségében "nagy csali, nagy hal". Természetesen a kisebb domik is szívesen vetik magukat a nagyobb csali után, de ritkán akadnak fel, ezzel mintegy szelektálhassuk is a megfogni kívánt halak méretét. Az öt vagy akár hét centis wobblert is gondolkodás nélkül felkötöm, ha esélyt látok a nagyobb domolykók elejtésére.
 

   

Néhány testesebb wobbler, ők is bizonyítottak már.

     

A mohóságuknak köszönhetően a külső akadás sem ritka.

   
Egy másik sokat foglalkoztatott kérdés, hogy süllyedő (sinking), vagy úszó (floating) wobblert használjunk. Ha a bokrok alá szeretnénk beúsztatni a vízfelszínen a wobblerünket, egyértelműen az úszó modell jöhet számításba. Viszont ha egy bedőlt fa mellől szeretnénk indítani a bevontatást fenék közelben, akkor a süllyedő típusok tehetnek jó szolgálatot. Nemegyszer előfordult az is, hogy a süllyedés ideje alatt, kapta el egy éhes hal a wobblert, még mielőtt egyet is tekerhettem volna az orsó hajtókarján. Megesik az is, hogy csalinkat a vízbeesés pillanatában ragadja el egy ott bóklászó domi, vagy esetleg a víztetején sodródó wobblerre támad kedvük. 
    

Valaha harcsák és domolykók lakhelye volt ez a szakasz a Nagyküküllőn, mára a harcsák majdnem teljesen eltűntek, de a domolykók még ott vannak.

   

Egy termetesebb példány...

   

...és a hét centis wobbler amin, rajtaveszett.

 

A szürkületi órákban a nagyobb műcsalikat kezdem erőltetni, ugyanis olyankor indulnak portyára a testesebb halak is, ilyenkor van a legjobb esélyünk egy - egy szebb példány elejtésére. 
 

A vaksötétben jelentkezett ez a példány az öt centis wobblerre.

 

Ez a hal is sötétedés után kapott a hét centis kétrészes fahalacskára.

  
Ha a különböző műhalakkal nem sikerül kapást kicsikarnunk, akkor jöhetnek a régi jól bevált körforgók és kisebb támolygók. Én csak a legvégső esetekben használom őket, az évek folyamán inkább wobbler párti lettem, de ez nem jelenti azt, hogy a körforgók eredménytelenek lennének. A tavaly kétszer is sikerült kihúzzanak a pácból, amikor a wobblerek cserbenhagytak. A körforgókhoz ne felejtsünk el jó minőségű forgó karabinert használni, mert csúnyán meg tudják sodorni a zsinórt és a damilt egyaránt, ezzel kellemetlenné téve a horgászatot. 
    

Kisebb körforgók és támolygók...

  

...ők is fogtak már halat

   

Már csak egy kérdés van megválaszolatlan: -milyen irányba vontassuk csalinkat, folyással szemben vagy folyással megegyező irányban, vagy tán a keresztben húzott csali a nyerő? A legjobb, ha minden irányt kipróbálunk, én minden elképzelhető helyzetből fogtam már domit.

A halak átlagmérete nem teszi indokolttá a merítőháló használatát, de mindig adódhatnak meglepetések, ezért ha van rá lehetőségünk, vigyünk magunkkal egy merítőt, még hasznos lehet életünk domijának a szákolásánál.

A márkaneveket szándékosan nem említettem, hogy ezáltal ne befolyásoljak senkit.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.